Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kisebb történetek

Figyelem!

Ezek a történetek kisebb koromban lettek papírra vetve, így lehet, hogy néhány történet értelmetlen lesz.

Egy fiatalabb kislány még másképp látja a dolgokat.

ghostgirl200.png 

 



Egyik nap egy néni hajnali egykor a fülembe súgta, hogy meghalsz. Másnap 01:15- kor arra ébredtem, hogy ömlik a vér az orromból, legalább tíz perce. Ha nem ébredek fel, akár agyvérzésbe meg is halhattam voltam...



Szaladtam fel az emeletre. Viszont a lépcső utolsó fokán nagyon megijedtem. Egy alacsony, olyan 3 éves gyerek állt előttem, de nem láttam az arcát, nem mutatta magát, csak a levegőbe mozgott a földön, és attól ijedtem meg. Becsukott szemmel átszaladtam rajta, be a szobámba. Annyira féltem, hogy nem mertem lemenni. Amikor feljött egy felnőtt (ember), szóltam neki, hogy nemmerek lemenni, csak úgy, ha vele megyek. Ezért megint átszaladtam ezen az alakon, és rohantam le. Mire 2 óra mulva vissza, fel mentem, már szerencsére nem volt ott. De az ijedtségemre mai napig tisztán emlékszem.



Rém álmom volt. Egy szellemmel. Kinyitottam a szemem, és kígyózva a levegőbe egy letépett fejet láttam magam előtt, nagyjából egy arasznyira. Sikítva rohantam ki a szobából. Aznap éjszaka már semmit nem aludtam. És a mai napig tisztán emlékszem erre az éjszakára. Akkoriban nagyon megijedtem.



Mentem haza felé, és egy idősebb nő állt a bokorba. Én meg segíteni szerettem volna neki, mert azt hittem, hogy él, és bajba került. Mire oda értem, addigra eltűnt. Ez a nő utána az ablakomnál kísértett, legalább 2 évig, ha nem több.



 Mesélték a szüleim, hogy emlékszem e, hogy mi volt előző nap, éjszaka. Mondta hogy nem. Elkezték meséli:

Felültem az ágyamban, nyitott szemmel. Elkezdtem motyogni valamit, és lassan ránéztem a szüleimre.

Aztán csöndbe maradtam.

Hátravágódtam az ágyban, és aludtam tovább. Másnap semmire nem emlékeztem.

Amikor mesélték a szüleim, akkor tüdő-folytó érzést éreztem.



Vannak nagyon kedves, fiatal szellemek is. Nekem a szellemvilágban volt egy barátom, amikor 14-15 éves voltam. Ő egy fiú szelleme volt. Legalább 16 éves, szőke hajú, 175 cm körül van a magassága. Nagyon kedves fiú. A neve Sebastian. Tőle tudtam meg, amikre még nemvolt meg a válasz. Sokat segített nekem. 

Egy nap aztán valami miatt tovább kellett lépnie, és nem találkoztam vele többet. Pedig a 2015-ös nyarat vele töltöttem el.



Nemvolt mindig túl jó, ha valakinek elmondtam a képességem. Történt egyszer olyan, hogy csak azért keresett fel egy elég ijesztő fiatalabb szellemlány, mert megharagudott, hogy már egyre többen tudnak a szellem világról. Ezt a lányt Rozáliának hívták. Alacsonyabb volt. 160 centi felett egy kicsivel. Fekete hajjal. Az arcát csak kifejezetten ritkán mutatta meg. Sápadt bőre volt. Vele is sok érdekes napot leéltem. De végül ő is nyugalomra lelt.



Egyik késő délután, nagyon mérges voltam valakire, eszméletlenül dúlt bennem a düh. Segítséget kértem a holtaktól. Szóltam annak a négy szellemnek, akik mindig a szobámban voltak, hogy gyűjtsenek sok barátot, akik segítenek nekem. Pár perc alatt már kb. 8 szellem volt a szobámban. Megkértem, hogy még több szellemet gyűjtsenek, és majd holnap kitalálom, hogyan kéne megbosszulni, azon az emberen, aki megbántott. Semmit nem mondtam a holtaknak, de ők kitaláltak valamit helyettem. Másnap már amikor találkoztam azzal a személlyel akkor már tiszta ideg volt, hogy neki semmi sem sikerül, amikor kéne. Ráadásul egy számára nagyon fontos dolgról kellett lemondania. Ígyhát sikeresen bosszút állt a szellemvilág helyettem.

Akkor döbbentem rá,hogy egyáltalán nem baj, hogy látom a holtakat, mert legalább segítenek bosszút állni, ha kell.



A mai nap durva volt. Kimentem az ismerősömmel a temetőbe. Ennek van egy eléggé kihalt része. Elmentünk ahhoz a részhez. Ott minden telis-tele van bokrokkal, és fákkal van elkerítve. Ügyes kérdésekkel kihúzta belőlem a titkomat. Ahogy kimontam, hogy látom a holtakat, azonnal megmozdult az egyik fa-ág. Az ismerősöm félelmében megrántotta a kezem, és megláttam életem első LÁTOMÁSÁT. 

Azt láttam, hogy a bokor aljából kinyúlt egy férfi kéz, és elkapta a bokám. 

Amint visszatértem az életbe, meglöktem az ismerősöm, majd pár métert futottunk, aztán megálltunk.

Óvatosan visszamentünk, de legalább 2 méterrel odébb álltunk meg. Láttam azon a helyen a bokorban egy 21 év körüli szellemet. Majd inkább elindultunk a temető másik felébe. Az ismerősöm elkeztett fényképezni, azokon a helyeken, ahol mondtam, hogy holtak vannak. Lefényképezte, majd mind a ketten hazaindultunk. Átküldte nekem a képeket, és segítség ként bekarikáztam neki a szellemeket, és visszaküldtem. Akkor már ő is 100% -osan megbizonyosodott arról, hogy IGEN IS LÉTEZNEK SZELLEMEK, mert akkor már ő is látta.



2015. 06. 26.- án volt a világ több részein a Terror Nap.

Reggel már furcsán keltem fel, mert nagyon rossz érzésem volt, és minden TÚL CSENDES volt. A szobámba, ahol eddig minimum négy szellem volt, ott nemvolt egy sem. Ez miatt elromlott részben az a napom. Majd, olyan 11 óra körül nagyon rossz érzésem lett. Mint kiderült, nem véletlen. Az egyik ismerősöm nevelőapjának az apukája meghalt. Este amikor néztem a TV-t, akkor láttam, hogy több száz ember halt meg. Így tudtam következtetni, hogy ezért tűnt el minden szellem. Eltűntek, hogy segítsenek néhány társukon. Szerencsére nem hoztak haza sokat, csak egy kisfiút. Szőke hajú. Kb. 160 cm. körül lehet. 9 évesnek tűnik, és imád bújócskázni.
 

 

Ma átjött az egyik ismerősöm, és eleinte elég jól elvoltunk, viszont kezdtem rosszat érezni. Először azzal indult, hogy azt hittem korgott a hasa, de ő biztosra állította, hogy az ő hasa nem korgott, hiszen most ettünk nemrégiben. Aztán a másik szobában volt egy lufi, ami elkezdett mozogni, de a madzagja meg sem moccant. Később azt éreztem, hogy állt mögöttem valaki. Nem mertem hátranézni. Az asztali tükröm viszont mindent elárult. Egy kislány mérges, félig démoni fejét láttam benne.
 

 

Bevallom, még kevés kórházban jártam, ami szerintem nem is baj...!

Voltunk ma egy kórházban, ahol még soha sem jártam. Ez a kórház Török Bálinton van. Első bejegyzés:
ÉN "HORRORISZTIKUS" KÓRHÁZNAK NEVEZTEM EL...
Abban a kórházban annyi szellem van, hogy alig lehetett megszámolni mindet. Főleg, hogy egy csomó lélek, aki ott volt, nagyon sok meg sem mutatta magát. Volt például egy bácsi, aki megállt előttem, és először direkt, elnéztem mellette, és próbáltam nem észrevenni, de meglátta, hogy először a szemébe néztem, és utána nem hagyott békén. Odaállt közvetlen elém, közben kiabált velem, hogy figyeljek már rá.
Mivel muszáj voltam ránézni, ezért mondtam neki, hogy most nem alkalmas, hagyjon békén. Nem hagyott békén, közben meg a családomra is figyeltem, meg az orvosokra, hogy akkor mi a baja a rokonomnak. Folyamatosan integetett a szemeim előtt, hogy segítsek neki.

Csak hát, azt sem tudtam, hogyan segítsek, és volt fontosabb dolgom is. Eközben az a sok szellem, akik nem mutatták magukat, éreztem, hogy néznek, figyelnek. Az ajtón is alig bírtam belépni a kórházba,mert rámtört egy ilyen, hogy is fogalmazzam... Hát, ilyen zuhanó érzés. Rengeteg elveszett lélek van abban a kórházban. Nos, még én sem jártam be az egész kórházat, mert csak két szinten voltam, de már ez is bőven elegendő volt, hogy rájöjjek, Az a kórház kísértetjárta.



Az egyik ismerősömet egy szellem akarta megölni, egy kocsi felakasztott lökhárítójával. Szerencsére az ismerősöm mellé esett le... De nagyobb baja is lehetett volna, ha ráesett volna. Az volt a furcsa, hogy úgy volt felakasztva, hogy EGYÁLTALÁN NEM SZABADOTT VOLNA LEESNIE !