Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első Szellemem

3932.jpg

Az első szellemem a fürdőben jelent meg, 9 éves koromban. Amikor egyik nap, este fogat mostam, a tükörbe láttam meg legelőszőr őt. Akkor nagyon megijedtem. Nem értettem mit keres egy vad idegen a lakásunkban. Amikor végeztem a fogmosással, utána bementem anyumékhoz. Akkoriban még a mamámékkal egy házban laktunk, és még egy szobában aludtam a szüleimmel. Aznap este bementem anyához, és megkérdeztem, hogy

"Ki volt ez az ismeretlen csúnya bácsi? És miért jött be?"

Ő nem értette, hogy miről, illetve kiről beszélek. Mondta, hogy senki sem volt itt. Ígyhát, ha nemis nagyon, de valamennyire belenyugodtam.

 

Mindd ezek után, minden nap egyre sűrűbben láttam, és elkezdett kísérteni engem. Mivel sokat sírtam, és féltem tőle, ezért csaknem hagyott békén. Rengetegszer volt olyan, hogy esténként, csak ültem a családdal a nagy nappalinkban. Beszélgettünk, vagy épp TV-t néztünk. Nos, nekünk a nappaliból nyílt a fürdőszoba ajtónk. Ez az ajtó minden este nyitva volt. Tisztán emlékszem, hogy mentem a sötét szoba felé, hogy becsukjam az ajtaját, és mindig akkor jött ki a fürdőből ez a szellem, amikor érintettem volna meg a kilincset. Egyik este kifejezetten megijedtem a látványtól. Túl gyorsan került oda elém, és természetesen megijedtem. Anyumék a nappali másikfeléből figyeltek engem. Nézték, hogy mit csinálok, és hogy kell e segítség nekem. Én pedig csak álltam megtorpanva, és néztem fel a magas, fekete-, -földig érő kabátos, -cilinder kalapos férfira. Azon az estén túl gyorsan került a szemem elé ez a bizonyos "ember", és azonnal elkezdtem sírni. Anyukám oda jött hozzám. Szorosan átölelt, és leültetett az asztalhoz, hogy mondjam el, hogy mi történt, mit láttam?! Annyira nagyon féltem, hogy beszélni alig tudtam. Ekkor jött a döntés, hogy valamit lépni kell az érdekemben. Először Anyukám hívott egyik délutánra hozzám egy Lelkészt, hogy segítsen rajtam. De mivel ez nem az ő területe volt, így nemtudott segíteni nekem.

Ezután apum jött. Hívott egy idősebb asszonyt, aki ugyancsak látja a holtakat és aki megszentelte a házat. Kérdezgette tőlem, hogy mit látok?! Az a szellem milyen ruhában van, hogy néz ki, stb. Elmondtam mindent. Amikor megszentelte a házat, és már készülődött haza, akkor beszélt az apukámmal 4 szem közt. Majd egy kicsivel később felénk fordult a néni, és elkezdett egy csomó badarságot mondani a szellemmel kapcsolatban. Én, mint egy átlagos 9 éves, azonnal bolonddnak néztem a nénit. Bele nyugodtam, hogy ennek semmi értelme nem volt. 

Ezt követően egyre gyakrabban teremtettem kapcsolatot a szellemekkel, és egyre jobban kezdett érdekelni a téma. Kutakodtam utánuk, több éven keresztül. Én kilenc évesen már többet tudtam a szellemekről, mint egy átlag felnőtt ember. 

Mind ezek után, 8 évvel később újra feljött ez a téma a családi beszélgetésben egyik este. Ott derült ki, hogy mit is mondott a nénike aznap este 4 szem közt apukámnak. Elmondta, hogy a néni pontosan ugyan azt látta, mint én 9 évesen az első szellememnél, de direkt mást mondott nekem a néni, hogy ne féljek saját magamtól. 

Nos, 17 éves koromra kiderült az igazság, viszont még ígyis elsírtam magam, mert teljesen más érzés volt, hogy valóban nem csak én látom a szellemeket, és tényleg egy kicsit megijedtem saját magamtól.

Ezt, ha gyerek fejjel közölték volna, akkor abból jó nem sült volna ki. És ezt a néni tudta is.

Azóta már sikerült bele tanulnom igazán, szakmai szemmel a szellem világba. 100 kérdésből maximum 2re nemtudnék pontos választ adni nagyjából. Ez már nemcsak a hobbim, hanem ma már a hivatottságom is. Az életem fontos része.

Erre születtem. Néha hatalmas áldás, néha pedig igazán nagy átok. De mindenkiben van valami különleges, amit meg kell becsülni!!!